A XVIII. század második felében lett birtokos Csikvándon Leiner Márton. A korábbi, Kisfaludy, Boros, Pál nevű uraságok földjeit, majorságát megvásárolván telepedett le családjával a faluban. Csikvánd ezekben az években növekvő lélekszámú, a kiegyezés utáni mezőgazdasági konjunktúrát szerencsésen kihasználó, egyre gazdagodó település volt. A századfordulóra körjegyzőségi központtá vált. Lélekszáma meghaladta az 1000 főt. Leiner Márton annyira megszerette a községet, hogy a nevét is Csikvándi-ra változtatta 1897-ben.   

 A folyamatos gyarapodást törte derékba az I. világháború. A fiatal férfi munkaerő a hadszínterekre került. Ott harcolt, megsebesült, elesett, fogságba került. 

   A Leiner, akkor már Csikvándi családból is két fiú, Ernő és László a keleti hadszíntérre került. Ernő Przemyslnél az oroszok hadifogságába esett, László pedig 1915. május 16-án halálos lövést szenvedett.

   Csikvándi László zászlós a császári és királyi 3. huszárezred 3. századában szolgált. Alakulata nem Gorlicénél harcolt, hanem attól északra. A császári és királyi 1. hadsereg, ill. a cs. és kir. I. hadtest kötelékében került bevetésre. Részese volt annak a nagy offenzívának, amely az oroszok hazánkból és Lengyelországból való kiűzését tűzte zászlajára. E gigászi küzdelem nagyon sok áldozatot követelt honfitársainktól és a velük együtt harcolóktól. Sajnálatos, hogy Csikvándi László is e hősök egyike volt. S bár e galíciai hadjárat sikerrel ért véget, a győzelmet Ő már nem ünnepelhette. 1915. május 16-án érte a halálos lövés, az Osztrák Honvédelmi Levéltár Mellett Működő Állandó Magyar Levéltári Kirendeltség nyilvántartása szerint Przewolka településen. Ez a Radom kormányzóságban, akkoriban Orosz-Lengyelországban, lévő falu. A kriptában található emléktábla szerint viszont a halált okozó lövés Krzcin településen dördült el. A temetésére másnap Loniow községben került sor.