Csikvánd

   Aki megfordul itt, akár vendégként, akár idegenbe szakadt földinkként hazalátogatva, nem feledi egyhamar az itt élő barátságos embereket. A befogadás, az egymás iránti lojalitás, ugyanakkor a helyi érdekek és értékek védelme tette lehetővé, hogy ez a kicsi falu évszázadok óta létezik, és a lakóinak mindig megfelelő életkörülményeket biztosít. Csikvánd ezért nem néptelenedett el a történelem viharaiban, és nem olvadt össze az erre irányuló törekvések ellenére sem más falvakkal.

   Ha valaki beéri azzal, hogy a villamos csörömpölése helyett kakaskukorékolásra ébred, megbékél azzal, hogy a kocsma este tízkor bezár és a munkahelyére sem 3 perc alatt jut el, egyszóval nyugodt és biztonságos életre vágyik, Csikvándon megteheti.

   Aki itt él, tudja...

                                                                          Kozma Tibor

                                                                          polgármester

   Csikvánd egy 500 lakosú kicsi település a Kisalföldön, Győr-Moson-Sopron megye egyik legdélebbi faluja. Közigazgatásilag a Téti Kistérséghez tartozik. Területe 14,5 km².

    Megközelíthető a Győr – Pápa főútvonalról Gyarmat vagy Tétszentkút felől, illetve a Pápa – Csorna útról Marcaltő felől.

  Csikvánd a kezdetektől Győr vármegyéhez tartozott. A közeli Téten rendelőintézet, földhivatal, okmányiroda, rendőrség érhető el, egyben kistérségi központ is.

    A falu központja alacsony területen fekszik. A múltban a talaj meglehetősen vizenyős volt, ezért látható a címerben víz és nád. Régen 3 tó is volt a faluban, amelyekre már csak az erős szálú fű emlékeztet. A Csikvándi Bakony-ér széles nádasban folyt. A hajdani méretére utal, hogy vízimalmot működtetett, és Malom-érnek is hívták. Az Ér néhány kilóméterrel észak-nyugatra a Marcal folyóba torkollik.

   A falu ősi magyar település, első írásos említése egy 1270-ből származik, a "Possessio Chituan" (Chituan birtok) adásvételi szerződése. A tulajdonosok közül többen felvették a nevet, az utolsó "uraság" Csikvándi Ernő volt.

   Már az 1300-as években templom épült, amely a török megszállás idején leégett. 1610 körül a Kisfaludy család birtoka lett a terület. A maradék lakosság mellé „telepesek” érkeztek, többek között Székelyföldről is. A régi leégett templom alapjaira 1652-ben evangélikus templomot építettek.

   A falu további nevezetessége az Kastély (jelenleg Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér), a háborús hősök emlékére állított Turul-szobor; az 1944-ben elkészült katolikus templom a Mária szoborral; régi nemesi családok síremlékei a temetőben. Van néhány régi nádtetős ház, illetve megtekinthető egy helytörténeti múzeum is.